Tavaly megkockáztattam egy olyan lekvár elkészítését, amely állítólag a legtöbb vitamint tartalmazza. Ez öt perc. Úgy döntöttem, hogy kísérletet végzek sárgabarackon: igazán nem akartam az illatos gyümölcsöket homogén és nem illatos masszává alakítani. Főleg, hogy a barátom már régóta csinálja ezt. Kérdésemre: "Hogyan?" - válaszolta: "Először felengedem a cukrot, 5 percig forralom, üvegekbe forgatom." Őszintén szólva nem hittem a módszer egyszerűségében és a kapott termék tartósságában. De úgy döntöttem, hogy megkockáztatom: valamikor tanulnod kell. Nem hagyatkoztam csak egy barátom tanácsára, több hasonló receptet is tanulmányoztam a weben.
Feldolgozás
Miután kettévágtam a gyümölcsöt és eltávolítottam a magokat róluk, közvetlenül folytattam a folyamatot. Egy kiló sárgabarackhoz egy kiló cukrot vettem.
A kajszibarack felét beborítjuk cukorral, kevés vizet adunk hozzá (1/4 csésze 1 kg sárgabarackhoz), és felforraljuk.
A tűzhelyről levéve hagyjuk feloldódni a cukrot, majd 5 percig forraljuk a masszát. Ezt az eljárást háromszor megismételjük 3 órás időközönként. A kihűlt lekvárt steril, csavaros kupakkal ellátott üvegekbe töltöttem. Teljes bizalommal öntöttem le, hogy később étvágytalan, penészes és megerjedt masszát kapok. És elfelejtettem: vidéken hagytam.
Később persze eszembe jutott. De a nyári szezonnak vége, és néhány üveg erejéig nem tértem vissza.
Mi történt
Késő tavasszal megérkezve "nyári kastélyaiba" sietett ellenőrizni: megfagytak vagy elkóboroltak? Meglepő módon a sebtében főtt lekvárom a kajszibarackban található pektin miatt illatos, nyárszagú, nagy szeletekkel vágott lekvárrá változott. A kísérlet sikeres volt.
Idén már így dolgoztam fel Viktóriát, epret és ribizlit. Az egyetlen dolog: sokkal kevesebb vizet adtam hozzá: gyümölcs kilogrammonként 1-2 evőkanálnyit, csak nehogy megégjen a cukor.
Meglátom, hogy áll majd.